Harcművészet

„A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető… Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van.” – Dan Millman: A békés harcos útja

A harcművészet sokféle ágat magába foglal és nem feltétlenül csak fizikai cselekvés érthető alatta. Számomra a harc ugyanúgy megszülethet az elmében, hiszen megjelennek a félelmek, bizonytalanság, kérdések ugyanúgy egy sakkversenyen, mint a jógamatracon. Az ellenfél néha kívül van és velem szemben ül, néha önmagamon belül.

Mindannyian harcolunk, csupán másképp.

Amint megértjük, hogy értelmet nyerhetünk és fejlődhetünk saját tapasztalatainkból, akár küzdelmeinkből, képessé válunk egy magasabb célhoz csatlakozni. Ahogyan Uesiba Morihei írja, „A harcos útja az, hogy általa kifejeződjék az isteni szeretet, olyan szellem, amely magához ölel és védelmez mindent, ami létezik.”.